Guelf. 24 Gud. graec.Ohne Status
Externe Ressourcen
Inhalt
- Organon
(Guelf. enthielt nach Ausweis der Kustodenzählung (s.u.)
ursprünglich auch Porphyrios,
Isagoge):
- (ff. 1–8V) Cat., inc.
mutile 8, 10a7 ...] οὐδὲ.
- (ff. 8V–19V) Int.
- (ff. 20–84V) Anal.
Pr.
- (ff. 85–122) Anal. Post.
- (ff. 122–187) Top. I-VII
- (f. 187V) Alexander von
Aphrodisias, In Top. VIII prooemium (CAG II 2 [1891]
518,3–519,5)
- (ff. 188–198V) Top.
VIII
- (ff. 198V–199) Anal. Post. II
19, 100a13 ἡ δὲ ψυχὴ –
100b17, ohne Einschnitt im Anschluß an Top. VIII
- (ff. 199–222V) Soph.
El., des. mutile 33, 183b37 τις ἦν [...
Physische Beschaffenheit
Beschreibstoff
Pergament guter bis mittelmäßiger Qualität (Nähstellen; statt Bifolien bisweilen 2 Einzelblätter)
Wasserzeichen
- Spiegel (älter als Einband).
- Adler (vgl. Cod. Guelf. 88 Gud. graec.), ähnlich Br. 1368 (Utrecht 1579–85, mit Varianten Holland 1573–90, Basel 1588), Heawood ohne Beleg.
- Spiegel unidentifizierte Buchstabenkombination in Blattmitte.
Format
275 × 194
Folienzahl
ff. I, 222, I'
Lagen
FHHF. 10*8 (ff. 1–80), 1*8-4 (ff. 81–84; Bl. 1 fehlt mit, Bl. 6–8 am Traktatende ohne Textverlust), 4*8 (ff. 85–116), 1*8-3 (ff. 117–121; Bl. 2, 4 und 5 fehlen mit Textverlust), 4*8 (ff.122–153), 1*8-1 (ff. 154–160; Bl. 1 fehlt mit Textverlust), 1*8 (ff. 161–168), 1*8-2 (ff. 169–174; Bl. 4 und 5 fehlen mit Textverlust), 5*8 (ff. 175–214), 1*10-2 (ff. 215–222; Bl. 9 fehlt mit, Bl. 10 [aufgrund der Kürze des fehlenden Traktatschlusses] ohne Textverlust).
Griechische Kustoden
Griechische Majuskelkustoden vom Kopisten jeweils auf dem ersten Recto unten links (ab ιστ [f. 93] auf Rasur, vielleicht von anderer Hand) Δ (f. 1) – λβ (f. 215) (nicht überall vorhanden, vgl. auch die Blattverluste.)
Lateinische Buchstaben jeweils auf dem erstn Recto unten rechts in blaß-brauner Tinte: d (f. 1) – y (f. 138), z (?) (f. 146), in kräftigerem Braun: 9 (f. 161), 4 (f. 169), sehr blaß und dick: aa (ff. 177) – ee (f. 215)
Liniierung
Lake I, 2c = Leroy 20C1 (z.B. ff. 80v/81, 152v/153) und Leroy P4 20C1 (z.B. ff. 102v/103), 27 Schriftzeilen, Schriftspiegel mm 195 × 120.
Kopist
Der Grundtext stammt von einer einzigen Hand, wohl der eines Gelehrten des 12. Jh.
Ergänzungen zum Textbestand
Die unorthodoxen Einschübe auf ff. 187V und 198V–199 begegnen auch in anderen Aristoteles-Handschriften (vgl. Aristoteles Graecus 130-135, 251-252 [Durham Chapter C. 1. 15, Durham NC Gr. Ms 30 und Laur. 72, 18]).
Die Herkunft der vielen Randscholien zu bestimmen (das incipit des ersten Scholions zu De Int. f. 8v z.B. begegnet auch im Vatic. gr. 243, f. 70V), bleibt ebenso Aufgabe des Bd. III des AGr wie die Darlegung der gestörten Textabfolge in Soph. El., wo zudem ff. 215 und 216 senkrecht halb abgeschnitten sind (mit Textverlust). Titel, Initialen, z.T. Scholien und Diagramme in leuchtendem Rot; aber auch Violett sowie – sonst selten in griechischen Handschriften – Grün und Blau verwendet, allerdings wohl nicht vom Hauptkopisten.
Einband
Typischer Einband der Gude-Bibliothek.
Erhaltungszustand
Mechanische Lücken (vgl. Lagen), außer an Beginn und Ende des Kodex: Analytica priora II 21, 67a 35 ἡμίονος [... - 22, 68a 11 ...] ἢ τὸ β zwischen f. 80V und f. 81; Analytica posteriora II 12, 95a 23 γίνηται [... - 95b 39 εἴπερ zwischen f. 117V und f. 118; Analytica posteriora II 13, 96b 16 γένος [... - 14, 98a 7/8 ... ὑπάρχει zwischen f. 118V und f. 119; Topica IV 4, 125a 35 συμμετρία [... – 5, 126a 13 ...] οὐκ zwischen f. 153V und 154; Topica VI 3, 141a 1 δίπουν [... - 4, 142b 5 ...] ὥστε zwischen f. 171V und f. 172.
Geschichte
Datierung
12. Jh.
Ursprünglicher Zustand
Auf den 3 am Anfang ausgefallenen Lagen (vgl. oben) muß nach einer Umfangberechnung außer dem Beginn der Kategorien auch Porphyrios, Isagoge (CAG IV 1) gestanden haben.
Provenienz
Mit dem Kodex ist intensiv durch die Jahrhunderte hindurch gearbeitet worden. Er ist z.T. über und über mit sekundären Randscholien, Diagrammen und Interlinearien bedeckt. Mindestens 10 Fremdhände, meist aus dem 13.–15. Jh., lassen sich unterscheiden. Die wichtigste und älteste aus dem 13. Jh. (Hand a) im Kursivduktus wohl eines Gelehrten schrieb die meisten Scholien und Schemata, und zwar nach und nach mit verschiedenen Federn und Tinten.
In der zweiten Hälfte des 14. Jh. war der Kodex in den Händen des Makarios, des Metropoliten von Sebasteia sowie Exarchen von Armenien und Patriarchen von Konstantinopel in den Jahren 1376–1379. 1390–1391 (zu ihm vgl. z.B. H. G. Beck, Kirche und theologische Literatur im byzantinischen Reich. München 1959 [Byzant. Handbuch II 1], 775–776. Turyn, Vaticani 174); sein Namenszug (nicht die Jahreszahl 1248, wie Koehler zögernd vermutet) findet sich in Monokondylien am seitlichen Außen von f. 179V: + ὁ ταπεινὸς μ(ητ)ροπολίτης σεβαστείας ὑπέρτιμος καὶ ἔξαρχος πάσης ἀρμενίας μακάριος +.
Ein weiterer Vorbesitzer unserer Handschrift ist der berühmte Manuel Chrysoloras (um 1350–1415); zu ihm vgl. zuletzt in Dizionario critico della letteratura italiana 1 [1973] 332-333); auf f. 222V, dem also damals schon letzten Blatt des Kodex, steht sein Name: ΧΡ a. manuelis crissolora.
Reproduktionen und Digitalisate
- Guelf. 24 Gud. graec. (Vollständiges Digitalisat der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel)
Bibliographie
Kat.
Text.
- N. Agiotis, Inventarisierung von Scholien, Glossen und Diagrammen der handschriftliche Überlieferung zu Aristoteles’ De interpretatione (c. 1–4). Ambr. L 93 sup., Urb. gr. 35, Marc. gr. 201, Laur. 72.5, Barb. gr. 87, Coisl. 330, Guelf. Gud. gr. 24, Esc. F.III.10, Mon. 222 [Episteme in Bewegung. Working Paper no. 5], Berlin 2015, S. 74–82.
Quelle
- CAGB (nach der Literatur [Harlfinger 1978]).
Zitierhinweis
Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, Guelf. 24 Gud. graec., in: CAGB digital, hg. v. Commentaria in Aristotelem Graeca et Byzantina. Berlin-Brandenburgische Akademie der Wissenschaften. URL: https://cagb-digital.de/id/cagb1064010 (aufgerufen am 20.4.2024).
Permalink
Transkriptionen
1) 8v, marg. ext.
σκοπὸν ἔχων ὁ ἀριστοτέλης διδάξαι ἐν τῶ περὶ ἑρμηνείας περὶ προτάσεων τῶν τε καταφατικῶν καὶ τῶν ἀποφατικῶν, τῶν τε καθόλου καὶ τῶν μερικῶν, ἐπεὶ αἱ προτάσεις συντέθεινται ἐκ τῶν ἁπλῶν φωνῶν, διὰ τοῦτο πρὸ τοῦ τούτων ἐκθ , διδάσκει περὶ τῶν ἁπλῶν φωνῶν. καὶ ὁρίζεται πρώτως μὲν, τὸ ὄνομα τοῦτο μὲν καὶ τὸ ῥῆμα καὶ εἰσὶ αἱ ἁπλαὶ φωναί. διδάσκει δὲ α- περὶ τοῦ ὀνόματος, ὡς τὸ ῥῆμα. καθὸ τὸ μὲν, ἤγουν τὸ ὄνομα ὑπόκειται καὶ μετα , τὸ δὲ, ἤγουν τὸ ῥῆμα, κατηγορεῖται καὶ δίδωσιν ὁρίζεται καὶ αὐτὰς τὰς προτάσεις τὰς ἐκ τῶν ἁπλῶν συντεθειμένων φωνῶν· εἶτα, καὶ τὸ γένος τούτων φημὶ τὴν ἀπόφανσιν· καὶ τὸ ταύτης γένος, τὸν λόγον:-
2) 8v, s.l., v. 11
τὸ πρῶτον σημαίνει κατὰ χρόνον· κατὰ τάξιν· κατὰ φύσιν· κατὰ ἀξίαν:-
3) 8v, s.l., v. 13
κατὰ πρώτην τάξιν
4) 8v, s.l., v. 13
πρότασις ὡς ὑποκειμένη αἰτία
5) 8v, s.l., v. 13
ὁρίσασθαι πρώτω ὁρισμῶ: εἰσι
Relationen
8v, s.l., v. 13 (ad Int., 16a 1-2)
δηλονότι τοῦ ἀποφαντικοῦ λόγου τοῦ ἑρμηνεύοντος καὶ σαφηνίζοντος, τὰ τῆς ψυχῆς ὡς (marg. int.) ὕπαρξιν
8v, marg. sup. (ad Int., 16a 2)
πέντε εἴδη τοῦ λόγου εἰσιν· ἐρωτηματικὸν· κλητικὸν· εὐκτικὸν· προστακτικὸν· ἀποφατικόν· τῆς δὲ ψυχῆς δυνάμεις τούτων οὖν τῶν θ' δυνάμεων τῆς ψυχῆς· τῶν μὲν δ' βουλήσεως· προαιρέσεως· θυμοῦ καὶ ἐπιθυμίας, τὰ δὲ εἴδη τοῦ λόγου ἐξέρχονται· ἢ τὸ ἐρωτηματικὸν· τὸ κλητικὸν· τὸ εὐκτικὸν καὶ τ〈ὸ〉 προστακτικὸν: τῶν δὲ ε' νου· διανοίας· δόξης φαντασίας καὶ αἰσθήσεως τὸ ἀποφαντικὸν εἶδος τοῦ λόγου ἐξέρχεται ὃ καὶ ἑρμηνείας καλεῖ. δηλονότι ἑρμηνεῦον τὴν γνῶσιν τῆς ψυχῆς: ἀπόφασις ἐστὶ γένος, ἀποφάσεως καὶ καταφάσεως αὗται οὖν ἀπὸ ὀνόματος καὶ ῥήματος σύγκεινται: οἷον, σωκράτης γράφει: τὸ μὲν σωκράτης ὄνομα ὑποκείμενον· τὸ δὲ τρέχει κατηγορούμενον. προτάττει γοῦν τὸ ὄνομα τοῦ ῥήματος
8v, marg. ext. (ad Int., 16a 3-8)
δ΄ εἰσὶ περὶ ἃ ικῶς ἐνεργοῦμεν γράμματα· φωναί. νοήματα καὶ πράγματα· εἰσὶ δὲ τὰ μὲν γράμματα καὶ αἱ φωναὶ θέσει· τὰ δὲ νοήματα καὶ τὰ πράγματα φύσει· διὰ τοῦτο καλεῖ τὰς μὲν φωνὰς καὶ τὰ γράμματα, σημεῖα καὶ σύμβολα ὡς θέσει τοῦ τῶν ἄν · οὐδὲ γὰρ πᾶσι τὰ αὐτὰ σύμβολα εἰσὶ καὶ σημεῖα· τὰ δὲ νοήματα καὶ τὰ πράγματα καλεῖ ὁμοιώματα καὶ εἰκόνας· παρὰ πλάτωνι μὲν ἀνθρώπου εἰκόνα μία ἐστί· σύμβολον ἐστι οἷον μίμησις καὶ ἐξαγγελία καὶ δήλωσις εἴρηται συμβάλλειν :-
Relationen
8v, marg. int. (ad Int., 16a 6-8)
τὰ μὲν τῶν παθημάτων ψυχῆς ὧν ταῦτα τὰ ἐν τῆ φωνῆ σύμ〈βολα〉 πρῶτον εἴπ〈οι〉 παρὰ πᾶσ〈ι〉 〈τὰ〉 〈αὐ〉τά εἰσι. ματα δὲ οἷον ταῦτα τὶς ματα εἰσὶν
Relationen
8v, marg. inf. (ad Int., 16a 12)
σύνθεσιν καλεῖ τὴν κατάφασιν ὡς συντιθεῖσαν καὶ συνάπτουσαν τὸ κατηγορούμενον τῶ ὑποκειμένω· τὴν δὲ ἀπόφασιν διαίρεσιν ὀνομάζει ὡς ἀρνητικοῦ μορίου τοῦ προκειμένου ῥήματος καὶ διαιροῦσαν:-
Relationen
8v, s.l., v. 23 (ad Int., 16a 12)
ἤγουν κατάφασις ἐστὶ καὶ ἀπόφασις ὡσανεὶ ἀναίρεσις ἐστὶ διὰ τὸ ἀρνητικὸν τῆς ἀποφάσεως (marg. int.) μόριον
Relationen
8v, marg. inf. (ad Int., 16a 12)
〈ση〉μαντικὸν τὸ ὄνομα καὶ τινὸς οὐ παντελῶς 〈εἰ〉σὶ · σημεῖα καὶ σύμβολα εἰσὶ μερικὰ ὀνόματα τὸ δὲ περιπατεῖ τοῦ τὰ ἁπλᾶ φωνῆ
Relationen
8v, s.l., v. 26 (ad Int., 16a 15-16)
τὸ πῶς εἶπεν ὅστις οὐ ἀλήθειαν ἢ (marg. int.) ψεῦδος αὐτοῦ
Relationen
9r, marg. sup. (ad Int., 16a 16-17)
ἀπὸ τοῦ μᾶλλον ἀποδείκνυσιν· εἰ γὰρ τὸ τραγέλαφος ὄνομα καίπερ σύνθετον ὂν οὐδὲν σημαίνει ἀλήθειαν ἢ ψεῦδος, πολλῶ πλέον τὸ ἁπλοῦν ὄνομα.
Relationen
9r, marg. int. (ad Int., 16a 18)
ἁπλῶς ἐστι τὸ ἦν καὶ τὸ ἔση: τὸ δὲ κατὰ χρόνον· οἷον τὸ ἦν ἢ ἔσται αὔριον
Relationen
9r, marg. ext. (ad Int., 16a 19)
τὰ ὀνόματα μὲν, τὰς ὑπάρξεις τῶν πραγμάτων σημαίνουσι· τὰ δὲ ῥήματα τὰς ἐνεργείας ἢ τὰ πάθη. καὶ ἐπεὶ προηγοῦνται τῶν ἐνεργειῶν καὶ τῶν παθημάτων αἱ ὑπάρξεις· εἰκότως καὶ τὸ ὄνομα τοῦ ῥήματος προτετίμηται:-
Relationen
9r, marg. sup. (ad Int., 16a 19)
τῶν φωνῶν αἱ μὲν εἰσὶ σημαντικαὶ· αἱ δὲ ἀσήμαντοι· καὶ τῶν σημαντικῶν δὲ αἱ μὲν, ἔναρθροι καὶ ἐγγράματοι ὡς τὸ σωκράτης πλάτων· αἱ δὲ ἄναρθροι καὶ ἀγράμματοι· ὡς ὑλακὴ τοῦ κυνὸς· σημείωσον· γὰρ τί· ἔναρθρον οὐκ ἔστι τὸ ἐγγράμματον· ὡσαύτως καὶ τῶν ἀσήμαντων· αἱ μὲν εἰσὶν ἔναρθροι καὶ ἐγγράμματοι ὡς τὸ σκινδαψὸς καὶ τὸ βλίτηρι· αἱ δὲ ἄναρθροι καὶ ἀγράμματοι ὡς 〈ψό〉φος ἀνέμου ἢ ἦχος χαλκοῦ:-
Relationen
9r, marg. ext. (ad Int., 16a 19)
τὸ κατὰ συνθήκην, ταυτὸν σημαίνει τῶ θέσει· σύνθετον γὰρ πρὸς ἀλλήλους μὲν, τοῦ δὲ καὶ τοῦ τὰ πράγματα καλεῖν δὲ, ἑτέρως· καὶ ἄλλος ἄλλου καὶ εἰσὶ ταῦτα τὰ νοήματα τῶν ἡμετέρων σημαντικὰ δὲ καὶ καὶ ἀλόγων ζώων φωνῶν νοήματα μὲν οὐδὲν σημαίν πάθος δὲ ψυχῆς καὶ διάθεσις πρὸς ἃ διαστέλλων τὸ ὄνομα εἶπεν τὸ κατὰ συνθήκην.
Relationen
9r, marg. ext. (ad Int., 16a 20)
τὸ ἄνευ χρόνου οὐ τοῦτο σημαίνει τὸ μηδέποτε μηδαμῶς χρόνον σημαίνειν· ἀλλὰ τὸ μὴ προσσημαίνειν χρόνον καθάπερ τὰ ῥήματα· τούτων γὰρ ἕκαστον προηγουμένως μὲν ἐνέργειαν τινὰ ἢ πάθος σημαίνει· κατὰ β΄ δὲ λόγον καὶ τὸν χρόνον καθ' ὃν ἐνεργεῖν ἢ πάσχειν συμβέβηκεν ὥσπερ τὸ περιπατῶ πρώτως μὲν τὴν τοιάνδε τοῦ σώματος κίνησιν δηλοῖ δευτέρως δέ γε τὸν νῦν χρόνον· τὸ γοῦν ἄνευ χρόνου, ἤγουν ἐνταῦθα πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ῥήματος τέθενται:-
Relationen
9r, s.l., v. 11 (ad Int., 16a 26)
πλοῖον ληστρικὸν τὸ καὶ παρ' ἡμῖν λεγόμενον · ἑτυμολογεῖται δὲ παρὰ τὸ ἐπάγειν κέλλητας ἔνδον:-
Relationen
9r, marg. int. (ad Int., 16a 28-29)
τὸ δὲ ἐπεὶ δηλοῦσι, πρὸς τὸ κατὰ συνθήκην εἴρηται ὡσανεὶ ἔλεγεν ἐπεὶ δίχα τῆς προσθήκης τῆς προσθήκης ταύτης, τοῦ κατὰ συνθήκην, οὐδὲν μᾶλλον τὸ ὄνομα ἐδηλοῦμεν, ἢ τὰς φύσει προφερομένας φωνὰς τὰς ἀγραμμάτους οἷον τὰς τῶν ἀλλόγων ζώων ἃ θηρία ἐκάλεσεν, ὡς σύστοιχον ἔχοντα μᾶλλον τὸ ἄγριον διὰ τὸ ἄλογον καθ' αὑτὰ καὶ πλάτων
Relationen
9r, s.l., v. 14 (ad Int., 16a 29-30)
φθέγμα σημαίνει τὸ μὴ ὂν οὔτε μὲν τραγέλονος· ὁ βοῦς τὸ μὴ ὄν:
Relationen
9r, marg. ext. (ad Int., 16a 29-30)
τὸ οὐκ ἄνθρωπος οὐκ ἀξιοῖ καλεῖν ὄνομα: διότι τὸ μὲν ὄνομα μιᾶς ἐστὶ σημ τ του ὀνομαζ δὲ τι τὴν φωνὴν, ἐν μὲν ὀνόματ ῥήματ πάντα ὰ εἰσφέρ καὶ ὄντα καὶ μὴ ὄντα τὸ γὰρ οὐκ ἄνθρωπος ἐπ' αὐτοῦ μὲν οὐ λέγεται μόνου ἵππου καὶ ἀνθρώπου δὲ μὲν τ πολ καταφατικῶς τὴν τοιαύτη
Relationen
9r, marg. inf. (ad Int., 16b 10)
τὸ μὲν καθυποκειμένου ἐστὶ τὸ κατηγορεῖσθαι τὶ κατά τινος ὡς κατ' οὐσίαν ὑπάρχον αὐτοῦ καὶ συμπληρωτικὸν ἦν ἄνθρωπος: ἐπεὶ· τὸ ζῶον καθ' ὑποκειμένου τοῦ ἀνθρώπου λέγομεν, διὰ τὸ ἐνυπάρχειν συμπληροῦν αὐτὸν. τὸ δὲ ἐν ὑποκειμένω, ὅταν ὡς κατηγορεῖται ὡς τὸ λευκὸν κατὰ τοῦ ἀνθρώπου· τοῦτο γὰρ ὡς σημαντικὸν τῶ ὑποκειμένω ἀνθρώπω, ἐν ὑποκειμένω λέγεται:-
Relationen
9v, marg. int. (ad Int., 16b 14)
διαφορὰν καλεῖ τὴν ἑτερότητα τοῦ ἀορίστου ῥήματος πρὸς τὸ ὡρισμένον
Relationen
9v, marg. int. (ad Int., 16b 19-20)
ὡς πνεῦμα φωνὴ〈ν〉 σημαίνουσα τι κα τὸ ὄνομα ἐστὶ κἂν τ〈ὸ〉 ῥῆμα, ὄνομα καλ〈εῖται〉
Relationen
9v, s.l., vv. 8-9 (ad Int., 16b 20-21)
ὅταν εἴπη τις ὅτι ὁ [\ldots] γράφει· ἵστησι καὶ ἀκούων ἠρεμεῖ
Relationen
9v, s.l., v. 12 (ad Int., 16b 24)
μέρος γίνεται συνθέσεως· καὶ προσλαβὸν σύνθεσιν τινὰ σημαίνει τί.
Relationen
9v, s.l., v. 12 (ad Int., 16b 24-25)
συγκείμενα δὲ καλοῦνται διὰ τὸ συγκεῖσθαι πρὸς ἄλληλα
Relationen
9v, s.l., v. 14 (ad Int., 16b 26-28)
ἤγουν τὸ ὄνομα καὶ τὸ ῥῆμα· ἃ μέρη τοῦ λόγου (marg. int.) ὄντα· κεχωρισμένα καὶ καθ' ἑαυτὰ, φάσεις καὶ οὐ καταφάσεις εἰσί. ἢ καὶ διὰ τοῦτο κεῖται τὸ τί ὅτι οὐ πάντα τὰ τῶν προτάσεων ὥσπερ τὰ καὶ ἀρνητικὰ μόρια καὶ οἱ σύνδεσμοι ἀλλὰ τὰ ὑποκείμενα καὶ τὰ κατηγορούμενα.
Relationen
9v, marg. ext. (ad Int., 16b 26-27)
ἧς τῶν μερῶν ἧστινος τῆς φωνῆς τῆς κειμένης ἐπὶ ὀνόματος καὶ ῥήματος, τὶ τῶν μερῶν τῶν προσεχῶν μέρη δὲ προσεχῆ καλεῖ τὸ ἁπλοῦν. πόρρω τὰς συλλαβὰς τῶν ὀνομάτων ἢ τῶν ῥημάτων· οἷον ἂν εἴποις ἄνθρωπος γράφει τὸ ἄνθρωπος προσεχὲς μέρος καὶ τὸ γράφει τὸ δὲ ἄν πόρρω:-
Relationen
9v, marg. ext. (ad Int., 16b 27-28)
φάσις καὶ ὅρος καὶ ἁπλῆ φωνὴ καὶ ῥῆμα καὶ ὄνομα, τῶ ὑποκειμένω μὲν ταυτὸν τῆ σχέσει δὲ ἀλλήλων ὅτε μὲν γὰρ τὴν, φ ὡς σημαίνουσαν τὶ μεν, ἁπλῆν ἂν φωνὴν. ὅτε δὲ κατα μὲν τινὸς ῥῆμα. ὄνομα δὲ ὅτε ὑποκείμενον ὅρον δὲ, ὅταν εἰς αὐτὸν τὸν συλλογισμὸν ἀναλύσωμεν. φάσιν δὲ ὅταν ὡς μέρος καταφάσεως ἢ ἀποφάσεως ἐκλάβωμεν:-
Relationen
9v, marg. ext. (ad Int., 16b 28-29)
οὐδὲ γὰρ ἐν τῶ εἰπεῖν ἔστι ἢ μὴ ἔστι οὕτως ἁπλῶς χωρὶς ὑποκειμένου τινὸς, σημαίνει τὶ πρᾶγμα
Relationen
9v, marg. ext. (ad Int., 16b 28-29)
κατασκευάζει ἐκ τοῦ μᾶλλον ον τὸ μὴ δέχεσθαι τὰ ῥήματα τὸ ἀληθὲς καὶ τὸ ψεῦδος· εἰ γὰρ γὰρ ἀρχοειδέστερα τῶν ῥημάτων 〈ο〉ἷ〈ον〉 ἄνθρωπος καὶ εἰσ πάντα τὰ ὄντα ἀνάγκην ἢ λύεται αὐτὸ προσεχῶς τὸ τοῦτο ὑπάρχειν ἢ μὴ ὑπάρχειν σημαίνει: καθ' ἑαυτὸν λέγομεν μὴ ἀλη〈θεύει〉 〈ἀ〉λ〈η〉θεύει ἢ ψεύδεται· πολλῶ μᾶλλον τὰ ἄλλα ῥήματα πάντων δὲ ἀρχοειδέστερα, τὸ ἔστι καὶ τὸ οὐκ ἔστι:-
Relationen
9v, marg. ext. (ad Int., 16b 33 - 17a 2)
τὰ ὄργανα τῶν ἐν ἡμῖν φυσικῶν δυνάμεων, ἐξ ἀνάγκης καὶ αὐτὰ φυσικὰ ὡς τῆς ἀκουστικῆς δυνάμεως, τὸ οὖς καὶ τῆς ἁπτικῆς ἡ χείρ: τὰ δὲ ἀποτελέσματα, οὐ φυσικά· ἀλλ' ἐπὶ τῆ δευτέρα ἡ ὀρχηστικὴ ἀποτέλεσμα οὖσα τῆς φωνητικῆς κινήσεως· καὶ κατὰ βουλόμενος ὁ φιλόσοφος ἐπὶ τῆ (marg. inf.) εἰπεῖν κατὰ σύνθεσιν: ὅπέρ ἐστι θέσει· τούτου χάριν οὐδὲ ὄργανον αὐτὸν εἶπεν τῶν ὀρ φυσικῶν ὄντων ὡς εἰρηκεν. εἰ γὰρ καί τινες τοῦτον ὠήθησαν τῆς φωνητικῆς ὄργανον εἶναι δυνάμεως φυσικῆς οὔσης· ἀλλ' οὐ τὸ ἀποτέλεσμα τοῦτον εἶναι λέγει. ὄργανα δὲ τῆς φωνῆς δίδωσιν εἶναι δυνάμεως· τὸν πνεύμονα καὶ τὴν ἀρτηρία καὶ γαργαρεῶνα καὶ · γλῶσσα τε καὶ τὰς καὶ ὄντων ὀργάνων, λοιπὸν ἐστι ἀποτέλεσμα· εἰ δὲ ἀποτέλεσμα, καὶ θέσει καὶ κατὰ συνθήκην· ἀλλ' οὐ φύσει:-